Keresés

Könyvajánló

  • 300
    Buchanan, Tracy: Elsüllyedt titkok. Pécs: Alexandra, 2018.
  • 310
    Ahern, Cecelia: Lantmadár. Budapest: Athenaeum, 2018.
  • 320
    Forman, Gayle: Eltévedtem. Budapest: Ciceró, 2018.
  • 330
    Grisham, John: A Kakas bár. Budapest: Geopen Könyvkiadó, 2018.
  • 340
    Hoang, Helen: A szerelem egyenlete. Budapest: Álomgyár Kiadó, 2018 .
  • 350
    Hoyt, Elizabeth: Szívembe zárva. (Maiden Lane 8.) Budapest: General Press Kiadó, 2018.
  • 360
    Lonsdale, Kerry: Minden, amit eltitkoltunk. Szeged: Könyvmolyképző Kiadó, 2018.
  • 370
    Macomber, Debbie: Végül hazatalálsz. Budapest: General Press Könyvkiadó, 2018.
  • 380
    Marie-Christine, Princess of Kent: A méregkeverő. Ármány és szerelem az Anjou-udvarban. Budapest: Libri, 2018.
  • 390
    O'Loughlin, Ann: Bálterem kávézó. Sosem késő kitárni a szíved. Pécs: Alexandra, 2018.
  • 400
    Picoult, Jodi: Ítélet. Budapest: Athenaeum, 2018.
  • 410
    Pollard, Helen: A kis francia panzió. Szeged: Könyvmolyképző Kiadó, 2018.
  • 420
    Reichs, Kathy: Hamvadó csontok. Budapest: Fumax Kiadó, 2018.
  • 430
    Vaughan, Sarah: Egy botrány természetrajza. Budapest: General Press, 2018.
  • 440
    Winslow, Don: Az egység. Budapest: HarperCollins, 2018.
  • 460
    Wolfson, Brianna: Anyám színes napjai. Budapest: HarperCollins, 2018.  
  • 480
    Csernus Imre: A harcos. Életrajz és lélekrajz. Budapest: Jaffa, 2018.
  • 490
    Zana Ágnes: Mit mondjak, hogyan mondjam? Gondolatok az életről és az élet végéről. Budapest: Kossuth Kiad
  • 500
    Dubbers, Majolein: Hormonkontroll. A természetes egyensúly titka. Budapest: Scolar Kiadó, 2018.
  • 510
    Dénes Tamás - Lakat T. Károly: Régi csibészek. Nagy vagányok, nagy futballisták. Budapest: Kossuth

Devecseri Ujság

Devecseri újság

Történet

A KASTÉLY TÖRTÉNETE


A várkastélyban könyvtárunk 1986. szeptember 12-én kapott otthont. 1986 előtti története:

A település neve személynévi eredetű. Az írott forrásokban először 1502-ben említett Devecseri Csoron András a mohácsi vész körüli években kastélyt építtetett Devecserben, ennek a kastélynak részleteit sikerült megtalálni az Esterházyak épületének falaiban. Ekkor a belső udvar körül tornyos, bástyás falak védték és a Torna patakból táplált vizesárok vette körül. A középkor és a korai újkor ezt az épületformát, az árokkal, tornyos falakkal körülvett, megerősített nemesi lakóhelyet nevezte kastélynak. Manapság inkább a Jókai Mórtól származó várkastély névvel illetik. Csoron András a kastélyban hunyt el 1551-ben, vagyonát egyetlen, János nevű fia örökölte. A devecseri kastély már Csoron András életében a végvárak közé tartozott. Fia, Csoron János már nem Devecserben élt. Birtokait két leánya örökölte. Devecser Margit nevű lányáé és annak férjéé Nádasdy Kristófé lett. 1626-ban Esterházy Miklós szerezte meg a birtokot, de hamarosan zálogba adta. A család csak 1650-ben váltotta vissza. A kastély ekkor Esterházy Ferenc birtokába került. Az ő utódai birtokolták a 20. század közepéig.



A kastély a Rákóczi-szabadságharc éveiben csekély szerepet játszott. 1704-ben Károlyi Sándor, 1705-től 1709-ig Esterházy Antal kuruc generális egyik székhelye volt. Az épületről 1718 körül még azt írták, hogy elegáns, a század közepére azonban nagyon is elhanyagolt állapotba került, uradalmi magtárnak használták. Az 1760-as évekig abban a formában állt, ahogyan 1526 körül megépítették. A 17. század végén vagy a 18. század első felében valamilyen, ismeretlen indokú átépítés történt. Az átépítés inkább csak a főépületre vonatkozott, a kastély külső falait, tornyait és bástyáit éppen az 1760-as években kezdték bontani. A jelenlegi plébániatemplom 1761-1762-ben történt építése alkalmával a kitermelt földet a vizesárok betöltésére használták fel. A külső falakat olyan mértékben bontották meg akkor, hogy 1766-ban egy szakaszon új kerítés falazását rendelték el. Ugyanekkor a falakon belül már állt a mai melléképületek egy része, amelyekben az uradalmat irányító tisztségviselők laktak.

A 18. század végére mindennek ellenére az épületek már nagyon rossz állapotban voltak. Újjáépítésére több terv készült, a megvalósult terv – amelynek a főépület a mostani alakját köszönheti – a pozsonyi német Georg Karl Zillach építész műve lett, akinek rajzai 1945 előtt, a háború végén elpusztult pápai Esterházy levéltárban még láthatók voltak. Az építkezés az 1790-es évek elején történt. A főépület átépítése mellett ekkor készült a mai barokk főkapu. A 18. század végén a kastélytól keletre elterülő tó vizét lecsapolták, helyére parkot telepítettek. 1790-től megközelítően egy évszázadig maradt változatlan formában a kastély. Rómer Flóris „A Bakony” című 1860-ban megjelent könyve alapján a főépületet akkor ismét magtárnak használták, a melléképületekben a járási hivatalok székeltek. Véleménye szerint az egész épületegyüttes meglehetősen elhanyagolt volt, külső falai düledeztek. A pápai Esterházy grófok ezt követően újra átépítették az egész épületegyüttest. Az építkezés tervezője Voyta Adolf pápai építész volt. Időpontja és körülménye nem ismert. A főépületben ekkor készültek a faragott famennyezetek és a második emeletre vezető falépcső, az összes ajtó és ablak. A nagyterem késő reneszánsz kandallóját az udvarban levő díszkúttal együtt – ez ma másolatban látható, eredetijét a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi – Velencében vásárolták, mindkettő késői reneszánsz stílusú. Az ettől kezdve itt lakó Esterházyak belső személyzete számára alakították ki a melléképületeket, amelyek közül a barokk kapu és az egykori kaputorony maradványa közé új földszintes épületet emeltek. A keleti oldalra gótizáló kápolnát építettek.

A második világháború utáni években, amikor a kastély teljes berendezése eltűnt, az épületek egy ideig üresen álltak, majd újra a járási hivatalok költöztek be. Azoknak az Ajkára való átkerülését követően az első elképzelés szerinti megyei továbbképző központ nem valósult meg. Új meggondolások alapján szociális otthon létesítését határozták el az illetékesek. A tervezés során bebizonyosodott, hogy sem a főépület sem a melléképületek erre nem alkalmasak, így a műemléki hatóság akkori vezetőinek hozzájárulásával az udvar északkeleti sarkába új épületet emeltek, lebontva a kápolnát és az ahhoz vezető átjárót. Így elvágta a kastélyt parkjától, amellyel pedig eredetileg egységet alkotott.

A kastély főépületében kapott helyet a könyvtár. Átalakításokat végeztek, így került helyreállításra az első emeleten a két kőből faragott reneszánsz ajtókeret, így került vissza eredeti helyére az egyik szépen faragott kandalló. Egy töredékeiből összerakott ablakkeretet is sikerült bemutatni az egyik terem falába beépítve. Említésre méltók még a pince hatalmas dongaboltozatú terei is.


A város lakói azért is örülnek az itt elhelyezett könyvtárnak, mert a kastély évszázadokon keresztül számukra rejtélyes és idegen világ volt, ahova csak nagyon keveseknek volt módjuk belépni. Most mindenkinek, a hét hat napján nyitva áll.



Felhasznált irodalom:


KOPPÁNY Tibor: Devecser Esterházy-kastély. Budapest: TKM Egyes., 1992. 16 p.

KOVÁCS Emil: Könyvtár a várkastélyban. In: Megyei Pedagógiai Körkép. 1988. 3. sz.51. p.